Várok, még várok...
Írta: csak-fater Dátum: Január 14 2008 04:30:20
T
Utaznék, el, el innen messzire!
Menekülnék, de mi végre?
Teljes hír
Utaznék, el, el innen messzire!
Menekülnék, de mi végre?
Vonat füstje megcsapott,
Vagonajtó még csukott.
Menekülés, üldözöttség
Mi ez az örültség?
Mi elöl a rohanás?
Hisz sehol nincs maradás!
Vérzö szív, sebzett lélek.
Mit?l is félek?
Rossz gondolatok,
Heves indulatok,
Vélt sérelmek
Mik siettetnek.
Az egész élet egy körforgás.
Egy-egy kopott vasútállomás,
Hol megáll néha az élet vonata,
Elidözik pár napra, hónapra.
Vonat füstje megcsapott,
Vagonajtó még csukott.
Mire várok, miért nem szállok fel?
Miért nem utazok messzire el?
Várok, még várok. Talán egy szóra,
Érintésre, mi holnap virradóra,
Utazni vágyásom maradásra bírja,
Mi szívem az életbe visszahívja.
Vonat füstje megcsapott,
Vagonajtó még csukott.
Ha kinyitom, s felszállok, többé nem láttok,
Búcsút intek ismerösök, jó barátok.
Vonat felvisz az égbe.
A szép tündérmesékbe,
Hol nem bánt a némaság, nem fáj a szó,
Nincs mulató se búsuló, repkedö, se kúszó!
Csak egyenes, öszinte pillantás,
Egy igaz, hamísítatlan képmás.
Ám, vonat füstje megcsapott,
S a vagonajtó még csukott!