Az igazság...
Írta: Jack51 Dátum: Augusztus 27 2012 12:32:11
H
Szavamra nem nehéz a célt elérni,
bármit is mond rá az ostobaság!
Pedig ha verset szándékozom írni,
két cél vezet csak, jog s az igazság.
Teljes hír
Szavamra nem nehéz a célt elérni,
bármit is mond rá az ostobaság!
Pedig ha verset szándékozom írni,
két cél vezet csak, jog s az igazság.
Komoly célok, tudom, nehéz elérni,
s lám, könnyedén elérték verseim,
habár az ég ködéig nem jutottam,
sem túl a talmi gyöngyök fényein.
Hányszor tiltott az értől az önérzet!
Ittam volna - de bűnnel volt teli.
Én gonddal sújtott embernek születtem
szóm' hol rí, hol gerle módra zengi.
Ha nyelvem kardját sorsomra kirántom,
elnyeli nyomban újra hüvelye,
ezért ócsárol szüntelen a költő,
mondván, a versem lommal van tele.
De hát a legjobb költők fejedelmét
nem szidta-é a rím-nyögő bolond?!
Megszoktam én, hogy igaz szóval éljek,
s igazságot csak tiszta lelkű mond.
Ha szólalok, világos a beszédem,
nem kenyerem a kétértelmű szó,
megtalálom a szív titkolt baját is,
mint ért a vadgalamb, a szomjazó.
Csak fecsegés, akármiről beszéltek,
ha nem következik utána tett.
Népem, a tudás új életre támadt,
szeressétek s mint újjászületett
haladjatok előre rendületlen.
Célhoz nem ér a meg-megtorpanó,
ne dőljetek önként bilincsbe gyáván,
a bátor ember fegyvere a szó.
Tudományunk emlékei ragyognak,
mind-mind a múlt dicsőségére jel,
rágondolok, s bővebben hull a könnyem,
mint ha tömött gyöngysort szakítok el.
De nem tagadom meg korom, miatta
vagyok kemény s nyelem le a könnyem
szórjátok szét könnyem, mit érte sírtam,
kapja meg helyette omló vérem.