Each Small Candle
Írta: PlasticPuppet Dátum: Január 14 2008 04:35:56
T
Semmi sem hasonlítható.
Ahogy a barnás lé a bútorra fröccsen
Teljes hír
Semmi sem hasonlítható.
Ahogy a barnás lé a bútorra fröccsen
Véget ér valami
És nem kezdödik semmi új
Csak elökerül egy sarokba dobott,
Elrejtett, porlepte, megsárgult tény
Amire szánt szándékkal halmoztam
Minden, kevésbé fajsúlyos percet.
Hátha együttes erövel agyonnyomják
Mint undorodó kisgyermek a darazsat
De feljajdultam
Megcsípett, ahogy hozzáértem, és többé
Nem mozdulhattam a sarokból
Ott térdeltem a szilánkos poron
Meztelenebbül, mint valaha
Egy könnycsepp feszegette a gitár húrjait
És hangolta át
(Vagy csak én hallottam másképp, akkor az én fülembe
folyt az a csepp pokol)
Nézem az állandó falat a maga állandó repedéseivel
Nézem a darázs kifröccsent belsejét a bútorlapon
Nézem a káoszmintás bört az égen
Mindeközben magamat nézem
Keresztben álló szemekkel
Lekapok egy felhöt az égröl és azt lengetem feléd
Irgalom, irgalom
Betük csiklandoznak belülröl
Elviselhetetlenül, pofátlanul és fáradhatatlanul
Motoszkálás
Már megint apró lábak kaparó hangja
Talpamra állok, felszisszenve, ahogy a szilánk arcot rajzol rá
Keresem a böszítö hangot
Motoszkálás
Az irányába vágom teljes eröböl az irodalomkönyvet
Csend lett
És a tetem pont itt jelölt szamárfüllel nekem
(darázsformájú könyvjelzö - potroha elpattant)
"Megint megvertek, kirudaltak,
Megint nem vagyok senki,
Megint fogd meg a kezem,
Hívj, akarj megint
Másoktól elszeretni."
Talán így szaladsz majd karjaimba
Mikor magam elött fözöm össze öket
A fa rostjai beisszák a mérget
Aki látja, erösödik, aki érinti, gyengébb lesz
Minden nappal egy darázsderéknyit
Minden sarokban egy kis gyertya
próbálja kifüstölni az oda nem illö perceket
Hangokat, képeket, de nem látok a füsttöl
Átkozott idegen tömjén
Rosszabb, mint a mérged talán
De melyik örjít meg hamarabb...?
Ha elpárologsz, vagy
Felém nyújtod újra számon örzött mosolyodat?
2007 04 14