Csak ültem a sziklán
Írta: hzsike Dátum: Augusztus 28 2012 15:24:07
H
Csak ültem a sziklán és néztem a forrást,
a víz üde gyöngyöző friss mosolyát,
a Napsugár nevetve szórta a csókját,
kacagva szikkasztva a szűz pocsolyát.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Csak ültem a sziklán
Csak ültem a sziklán és néztem a forrást,
a víz üde gyöngyöző friss mosolyát,
a Napsugár nevetve szórta a csókját,
kacagva szikkasztva a szűz pocsolyát.
A fákon a lombok az égre meredtek,
és várták a nedvet az ég könnyeit,
epekedve nézve - biz ők nem nevettek -
s vágyták, mit a forrás az ölébe vitt.
A nap csak úgy tűzött, ragyogott az égbolt,
a remény is elszállt felhők tetején
a záporban ázni - remek volt, de rég volt -
moha-zöldre mosdani nyár elején.
És lásd csoda történt! A kis forrás csendbe,
egy új hasadékból vizet vezetett
fáknak tövére - az erdőt körbe vette-
s a hős kicsi csermely, boldog lehetett.