Búcsú a szivárványtól
Írta: Hullocsillag Dátum: Augusztus 28 2012 15:25:31
H
Hűs márvány csókolja szárnyaszegett vállam;
Ajka édes gyógyír, hóhideg köpönyeg.
Talán túl magasra, túl messzire szálltam,
És az égre fel már csak vágyón tekintek.
Teljes hír
Hűs márvány csókolja szárnyaszegett vállam;
Ajka édes gyógyír, hóhideg köpönyeg.
Talán túl magasra, túl messzire szálltam,
És az égre fel már csak vágyón tekintek.
Nem vagyok: csak vésett kométa a kőben,
Múló kék szikra a vak árnyékok alatt,
S röptém már nem lebeg útként a jövőben.
Építs fölém tetőt, emelj körém falat,
Temess a csillagok halvány udvarába,
És hullajts a friss hantra egy kék tollvéget.
Bár ennyi volt, s vége: ne mondd, hogy hiába:
A tűz mementó, és míg lélegzel, éget.
Sziklába olvasztva, álmok nélkül árván
Az áruló égre utolsót lehelek;
Míg szívem megáll, már nem nyílik szivárvány,
És könnycseppel búcsúzón, lassan elmegyek.