Anyámról
Írta: Gyufusz Dátum: Január 14 2008 07:51:46
Ameddig Ö élt, elkerült a bánat
Oly nagy köténye volt az Édesanyámnak!
H
Teljes hír
Ameddig Ö élt, elkerült a bánat
Oly nagy köténye volt az Édesanyámnak!
Mindig megbocsátott, mindig megvigasztalt,
Mindig terítette, ha jöttem az az asztalt.
Hamar elkerültem az apai háztól.
Ö mindig velem volt. Hogyha kaptam mástól
Fájdalmas megbántást, kínt, keserüséget
Mindig mellettem állt, mindenkor megvédett.
Simogatott szóval, védett önmagamtól,
Sokszor kedves szava örzött meg a bajtól.
Mikor rosszat tettem akkor is Ö védett,
Örzö angyala volt minden gyermekének.
Amióta elment már Édesanyám, Lelkem
Összetört a szívem és megkeseredtem
Oda két Asszonyom, üres a lakásom
Kersem a helyem. sehol nem találom
Hívtam a halált is, hogy vigyen innnen gyorsan
Hisz állandó társ volt egykor kabinomban
Neki sem kellettem csak kóstolgat néha
Összetörtem magam, de nem lettem béna.
Csak a szívem szorít, hogyha arra járok,
Ahol boldogságot hazudtak az álmok.
De jó lenne újra kötényébe bújni,
Ez tudná igazán bánatom elfújni!