Ha tűzben égek el
Írta: Hullocsillag Dátum: Augusztus 29 2012 16:30:54
V
Máglyára vetetten, a mohó tűzön túl is:
még látom a csillagoknak fényét,
ámbár az élet reménye már temetett, és hiún hamis,
nem fáj, és nem érzek, csak békét,
Teljes hír
Máglyára vetetten, a mohó tűzön túl is:
még látom a csillagoknak fényét,
ámbár az élet reménye már temetett, és hiún hamis,
nem fáj, és nem érzek, csak békét,
testem hiába tépi szét Hét Pokol vasfoga,
a szív alant törött, de dobog,
akár remélő remény záloga,
és bár fölöttem hóhérok tüze lobog,
ha átnézek forró szemekkel a narancsvörös falon,
még mindig szivárvány mosolyog rám,
túl és túl tűzön-poklon, éjszakán és nappalon,
mindig, mindig értem, és bennem nyíló talizmán.
Ölelj hát, Halál állhatatos Szele!
Nem félek tőled, többé sosem;
ha csak a lángoló Sztüxön és a tartaroszi kapun túl lehet általad vele,
úgy követlek, mert időtlenül, világokon át, bármi áron, csak Őt szeretem.