Csak álltam a nyárban
Írta: hzsike Dátum: Augusztus 31 2012 14:18:57

---

Gy.

Csak álltam a nyárban, a lenge ruhámban,
a szívem meg dobolt - mert úgy szeretett,
egy felhő az égen a kedvemet leste,
és hagyta a Napot, mi rám nevetett.

---

Teljes hír

---

H.Gábor Erzsébet

Csak álltam a nyárban (2)

Csak álltam a nyárban, a lenge ruhámban,
a szívem meg dobolt - mert úgy szeretett,
egy felhő az égen a kedvemet leste,
és hagyta a Napot, mi rám nevetett.

A pázsitnak selymén mezítláb futva,
nem hagyott talpam lábnyomokat,
lehet, hogy repültem, lebegtem végig,
mert, föld felett járni - nem tudok azt.

A nyár csókja úgy fájt, hogy égett az arcom,
de nem bántam akkor, csak legyen velem,
azt mondta nem süt ki, csak hogyha én is,
ott vagyok véle, és csakis nekem.

S én hittem, hogy úgy van - mert akartam hinni,
hisz szívemből szerettem, csodáltam őt,
én nem tudtam azt, hogy a Nap mindig ott van,
mert biztatni dolga a reménykedőt.