A kaktusz virága
Írta: hzsike Dátum: Szeptember 03 2012 15:10:33
V
A kaktusz régen állt a zöld cserépbe zárva,
magányába bújva szegény árva.
Az asszony babusgatta, kényeztette kincsét,
ilyen sorsa tán senkinek sincs még.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
A kaktusz virága
A kaktusz régen állt a zöld cserépbe zárva,
magányába bújva szegény árva.
Az asszony babusgatta, kényeztette kincsét,
ilyen sorsa tán senkinek sincs még.
Ami csak vágya volt biz meg is kapott mindent,
napról napra folyton folyvást így ment,
de mit sem ért a szép szó, a sok babusgatás,
öntözés, hála s a gondoskodás.
Csak állt, és nem nőtt, fakó tüskéket növesztett,
ki egyszer is megfogta, az vesztett.
Azonnal bökött, hogy vére nyomban kiserkent,
s ha vendég volt, az biztos, hogy elment.
A tüskék között pedig, pár darab bibircsók
nőtt hirtelen, mint ronda szipirtyók.
Mogorva kaktuszon biz nem láthatta senki,
lelkével mily emberi tud lenni.
S amíg a morcos arcát mutatta kifelé,
szeretete csak dagadt befelé.
A ház úrnője lassan megunta, elég volt!
Nem izgatta, ha kaktusza félholt.
Adott vizet, ha éppen arra vitte útja,
nem bánta él, hal, virágok rútja...
...S egyszer hajnaltájban, a hálóból kinézett,
mosoly ült arcán, nem hitt szemének!
Kaktusz feje búbján egy oly gyönyörű virág,
benne volt abban az egész világ!
színe bíbor káprázat, szirma mint lehelet,
ilyet nem láttak még az emberek!
S az asszony, ujjával mint legfinomabb selymet
érintette, a gyönyörű kelyhet.
S mikor kaktusz tüskéjébe ujja beakadt,
nem vérzett, s a fájdalom teljesen elmaradt.