Kóborló úttalan
Írta: Hullocsillag Dátum: Szeptember 10 2012 16:18:08
Nem tudom, hogy foltozott cipőm meddig visz még el,
És hány mérföldkőre ülök le fáradtan;
Nem tudom, hány napkeltét veszek még hátamra fel,
És hány napnyugta jár nyomomban úttalan,
Teljes hír
Nem tudom, hogy foltozott cipőm meddig visz még el,
És hány mérföldkőre ülök le fáradtan;
Nem tudom, hány napkeltét veszek még hátamra fel,
És hány napnyugta jár nyomomban úttalan,
De míg visz az út: én megyek, toronyiránt, tova,
Az aszfaltra száraz porkönnyeket ejtek,
Kóborlok úttalan, és ha megkérdik, hogy hova:
Messze tájékra, hol mindent elfelejtek.
Kóborlok; társam nincs, csak az álmodott szivárvány.
Esőverten-árván szivárványt ölelek,
Vádolj bár: hogy a baj elöl csak elfutok, gyáván...
De futok tovább,
toronyiránt,
tova,
úttalan,
álmodó-vakon,
míg békét s új álmot nem lelek.