Lélekbolyongás Írta: szomorufuz Dátum: Szeptember 12 2012 15:20:39MM
... és ott állsz az éjszakában, a holdsugártól fénylő horizont alatt.
Sziporkázó, millió csillag körötted, mégis a kegyetlen magány gyötör.
Teljes hír
Fazekas Margit /Szomorúfűz/
Lélekbolyongás
... és ott állsz az éjszakában, a holdsugártól fénylő horizont alatt.
Sziporkázó, millió csillag körötted, mégis a kegyetlen magány gyötör.
Lelked sajog az emlékektől, szívedbe éles tüskét szúr az idő.
A szavak magadba fojtanak, arcodat forró könnyek égetik.
Szemed előtt végig suhannak a pillanatok.
Az árnyak kertjében vagy, ahol fojtogató a csend.
Bolyong a lelked a végtelenben, de az ösvényre már nem talál.
Lüktet őszülő halántékod.
Az élet kegyetlenségeit rég megbocsátottad, és bár félsz az újtól,
mégis vágyod a szerelmet, egy szerető kéz ölelését,
egy ragyogó szempár simogató mosolyát.