HELGA KUROWSKI: A HUMOR OLTALMÁBAN
Írta: Szollosi David Dátum: Szeptember 13 2012 06:09:11
V
Midőn az Úr szólt hajdanán:
„Világosság legyen!” Az ám,
de Embert ott még nem óhajtott,
dínót alkotott előbb, s majmot.
Teljes hír
Durch Humor
Als Gott einst sprach: „Es werde Licht“,
erschuf er gleich den Menschen nicht.
Den hat er später erst erschaffen,
lang nach den Dinos, kurz nach Affen,
der sollte das Besond‘re werden,
das klügste Wesen hier auf Erden!
So schuf er menschliche Geschöpfe,
galante Körper, runde Köpfe
und fragte erst nach Fertigstellung:
Wie mach‘ ich das mit der Erhellung?
Von außen dringt auf alle Fälle,
mein Licht nicht in die harten Bälle!
Er überlegte, hat geredet
mit sich und neu am Mensch geknetet.
Er formte lachende Gesichter
und dachte sogar schon an Trichter,
um in die Köpfe Klugheits Größen
in vollem Umfang einzuflößen.
Dann dachte er sich: Klar wie Glas,
ja solche Köpfe wären was!
Dem Licht der Weisheit würd's gelingen
in alle Hirne vorzudringen!
Nur leider eben, ach wie dumm,
war seine Arbeitszeit fast um.
So kams, dass Licht den Mensch umhüllt
und trotzdem nie die Birne füllt!
Dafür erhielt er frohes Lachen
als Lebensmut, nach Blödsinn machen.
So blieb der Mensch zwar stets ein Tor,
doch Gott beschützt ihn durch Humor
_________________________________________
A Humor oltalmában
Midőn az Úr szólt hajdanán:
„Világosság legyen!” Az ám,
de Embert ott még nem óhajtott,
dínót alkotott előbb, s majmot.
„A különös lény később jön csak,
ő lesz a Földön legokosabb!”
Embert az Isten így teremtett,
Kerek koponyát, formás testet,
S kész lévén elmerült a gondban:
Mi kell, hogy megvilágosítsam?
Fényem kintről mindenesetre
a kemény fejbe nem hatol be!
Fölé hajolt, s egy idő múlva
itt-ott a fej újra lett gyúrva.
A nevető arc gyorsan megvolt,
sőt, már egy tölcsérre is gondolt,
hogy a Nagy Észt az üres főbe,
míg meg nem telik, ő betöltse.
Aztán (világos, mint a Nap!)
jött újabb nehéz feladat:
jusson be minden agytekébe
a bölcsesség áldásos Fénye!
De ekkor, sajnos, mily ciki,
a műszak épp lejárt neki.
Így esett: Fény, mint köztudott,
a körtefejbe nem jutott!
Kapott viszont víg életkedvet,
hülyeségein jót nevethet.
Öngól az Ember így maradt,
Isten és Humor óvja csak!
________________________________