Radnai István:
MACSKAJAJ A LEGÉNYLAKÁSBAN
(Csáji Lajos cicájának)
kövér macska ült a mellkasomra
sipítva szívtam-vettem a levegőt
ha szerelmes asszony a karomba
felkelni ébredni adhatna erőt
a tajga tigrise vett üldözőbe
lent nyávogott fújt prüszkölt
szúrós fenyőt másztam meg előle
fejemre toboz hull és felkölt
fennkölt verset kíván ez az álom
őssze is gabalyodnak a rímek
a korai ébredést pedig ki nem állom
más az ha nőstény hergeli a hímet
ágyam magányáról a paplant lehúztam
tülköl már a reggel hazafelé útban