Magányosan a végtelen ég alatt:
Írta: pisch_ferenc Dátum: Szeptember 16 2012 08:27:51
.jpgMAG%C3%81NY.jpg)
V
A fekete-felhő, már leszakadt.
Nem számít a magány se remény,
Mert az élet vele kemény.
Teljes hír
Oly nagy s végtelen az ég,
Az otthontalannak,
Nem számít már rég.
Barátja egy kóbor eb,
Ki mindenhova, vele megy.
Nincs benne becsvágy, sem gyűlölet,
Szomorúan kémleli, a felleget.
Esőre áll! Kéne menni.
Jó lenne valahova elbújni.
Nincs mit tenni, csak bőrig ázni.
Ott kuksolni egy magányos padon,
Ahol egymaga vagyon.
A kóbor-ebbel, a földön csupaszon.
Fenyegetően sötétedik a felhő,
Nincs hova bújni! Jöjjön az eső.
Megbékélni a sorssal, idővel,
Egy szál virággal a kezében.
Ég és föld egybe olvadt,
A fekete-felhő, már leszakadt.
Nem számít a magány se remény,
Mert az élet vele kemény.
Egy meggyötört öreg arc,
Akinek az élete örök harc.