H.Gábor Erzsébet
Még bennem élsz
Még bennem élsz, igaz már nem lángolón,
csak csendes parázsként, lázas szunnyadón,
s ha enyhe szellő lebben,
fellobbansz, égsz, még a múltnál is szebben.
Még őrzöm - oly féltőn - szelíd mosolyod,
még szeretlek, de hinni már nem fogok;
Óceánban gyöngy leszek,
s lágy ölében, ringó-csöndben elveszek.