H.Gábor Erzsébet
Ősz szele fúj
Ősz szele fújja - hull a szirom,
nyárnak a lábán gyűl a halom.
Itt van a rég várt sárga vonat,
egy kicsikét még hátratolat,
engedve nyárnak búcsúzkodást,
kétkedve indul - nincsen tovább.
Nincs kegyelem, az idő nagyúr,
- mindig a vesztes, marad alul -
hozza a bőség-áldásokat,
borból, gyümölcsből, mustból sokat.
Búzát is őröl, húz a malom,
zsákokba gyűlik lisztes vagyon.
Télire gyűjtve jó tüzelőt,
éltes anyóka áldja meg őt.
Osztva a barna őz gesztenyét,
szórja dióval annak helyét.
Fújva a szél - ma eltakarít,
végre ledől és úgy hunyorít.
Int az idő- már mennie kell,
tél közelít, hát gőzősre fel!
Ellepi majd a hótakaró,
kincs lesz a gazdag ennivaló.
Párlata löttyen, cseppje ravasz,
várja a parton zsenge tavasz.