Lélekfojtó éjszakában sehol sincsen kis fény,
szívemből elillant az utolsó szép remény.
Csillogó hűs folyó sodrásában állva,
elrepít az életem folyton sodró árja.
Sűrű sötét éjjel némán nézek széjjel,
hallgatom a csöndet csipetnyi reménnyel.
Nem látok ott senkit, ahol éppen vagyok,
a léleknek járása amit én most hallok.
Szerelmes vágyakról álmodik az élet,
de csak hűvös szellő ami most kisérget.
Halovány arcomon üde színfolt támad,
a lelket is megfojtja az ezerarcú bánat...