H.Gábor Erzsébet
Miért sietsz?
Miért sietsz s hová, te tünde Napsugár?
Ne hidd a kósza szél szavát, csalárd, kufár!
Ne hidd a szép mesét, ha mondja - mézeset -
tudod, hogy árva nem vagy, itt vagyunk neked!
Maradj te kedves itt velünk! Lehetsz akár;
ragyogva, fénybe szállva, lávatűzmadár,
s aranyba bújva, indián! Maradj te szép,
korán kelő, imával ébredő remény!
Ne hidd, ha elrepülsz, nem űz a tiszta vágy
azért, hogy átöleljen újra majd a láz,
s velünk legyél! Neked, halál az ősz, s a tél!
Fizetni kell nekünk, ha jő a perc azért,
ha más a vágy. Mit ér a vaksi megszokás?
Akár legyen halál, Tevéled oly csodás!