Oly sokszor kérlek, Uram, légy velem,
segíts ha baj van, segítsd az életem,
igaz hittel kulcsolom, imára két kezem,
kérlek bocsáss meg, hisz én is vétkezem.
Arcomat fájó könnyem, gyakran elborítja,
szívemet a bánatnak vaspántja szorítja,
segítségül hívlak, ha nyomaszt az élet,
mert ha velem vagy, semmitől sem félek.
Eláraszt a Lélek, áldásos nyugalma,
szívemnek bánatát, kegyelmed feloldja,
elcsitul bennem, a gyötrő fájdalom,
mi kínozza lelkem, Lelkednek átadom.
De ha kialszik egyszer, létemnek fénye,
mond, lesz e lelkemnek éltető reménye,
vársz reám akkor, kitárod karjaid?
Elveszed életem, fájdalmas kínjait?
Emelsz akkor engem, emelsz a fény felé?
S kézen fogva, vezetsz majd Jó Atyád elé?
Segíts, hogy, létem kedves legyen neked,
és ha jő a végső óra, foghassam két kezed,
mosollyal arcomon, hagyjam itt a létet,
mert tudom, hogy általad vár az örök élet.