Ha lelkedet fájdalom szorítja,
a kín életedet végleg elborítja,
a pokol démonai akarják lelkedet,
úgy érzed az ég is a te ellenséged.
Csak a reménytelenség hűséges társad,
nem kapsz segítséget, hiába is vártad,
ha erőd elhagyott, nincs remény lelkedben,
nem jön a megváltás a te életedben.
Mikor puszta léted is büntetésnek érzed,
nem él a lelkedben éltető reményed,
azt hiszed életednek nincs semmi értelme,
nincs benned akarat, mi érted harcra kelne,
Mikor lelked reménye kialudni látszik,
keserű gondolatod elmúlással játszik,
mikor a gyötrő élet, porrá zúzná hited,
ne hagyd, hogy az ingovány elnyelje életed.
Gondolj azokra, kik szeretnek téged,
kiknek öröm a te puszta léted,
gondolj azokra kiknek, szavad áldás,
kiknek ölelő karod a megnyugvás,
ő értük tudd meg, érdemes élni,
minden egyes napon, újra harcra kelni,
a megváltó Istentől új csodákat kérni,
amit neked adnak, mindazzal beérni.
Hittel táplálni a reménytelen lelket,
mert az úr fényessége, betölti életed,
soha ne add fel, hisz van ki szeret téged,
Istened , társad, családod, gyermeked,
elűzik ők a félelmes árnyakat,
kiszáradt lelkednek, adnak új vágyakat.
Imádkozz áldásos, mennyei békéért,
s vissza kapod sorsod, éltető reményét,
táplálja szívedet hit, remény, szeretet,
s általuk nyerhetsz egy szép, boldog életet.