Szeptember végén
Írta: Hullocsillag Dátum: Szeptember 27 2012 16:28:44
V
Utolsó szirmokkal búcsúzik már a Völgy;
Csontváz csak a nyárfa a szirtek alatt,
Már énekel December, a jégajkú hölgy,
S most jégszurony nő ott, hol forrás fakadt.
Teljes hír
Utolsó szirmokkal búcsúzik már a Völgy;
Csontváz csak a nyárfa a szirtek alatt,
Már énekel December, a jégajkú hölgy,
S most jégszurony nő ott, hol forrás fakadt.
Bár napkelte korongja dobog még bennem,
S mint ifjú tűz, úgy ég minden sugár,
De bús utat rovok deres széllel szemben,
És a téli Hold űz, a hűvös futár.
A szirmok: múló élet, pernyévé lesznek...
Hol, vagy, Talizmán? Pásztázom az eget,
De sarkai a kék végtelenbe vesznek,
S nem látok mást, csak gomolygó felleget.
Csillagom tán előbb hull le odafentről,
Mint megtalállak, Idők viharában;
És ha már nem sarjad dal a dongó csendből,
Nem csillog csillag a halk éjszakában,
Keresed-e nevem kopjafába vésve?
Vársz-e rám, túl zajló Időn és valón?
Tekints fel, az égvilágon ejtett résre:
Megdobbanok benned, békés biztatón,
És által ölelem gyógyuló szívedet;
Álmodó álmokban találkozunk még,
Míg szeretve őrizem ezer színedet,
S a tűz akkor is, ott is, örökkön ég.