G- mollban
Írta: Eta-Etusom Dátum: Szeptember 27 2012 19:31:38
V
Léptek koppannak az éjben.
Árnyak osonnak a sötétségben.
Félelem és tátongó üres tér, mi kínoz.
Sivár magány csüggedést is hoz
Teljes hír
Léptek koppannak az éjben.
Árnyak osonnak a sötétségben.
Félelem és tátongó üres tér, mi kínoz.
Sivár magány csüggedést is hoz
Minden nap, végtelen élet.
Nappal se látok mást,
Körülöttem vak fények.
Kóbor ebek vonyítása hallik az éjben.
Furcsa borzongás,
mely kínoz alva, s ébren.
Szólnék talán esengve
Rekedten suttogva, nem merem.
Elrejtem kinyújtott kezem,
Próbálom a lehetetlent
Ez csak egy álom?
Meglehet.
Hisz oly valóságos.
Az álságos képzelet.
Bármit is tennék, vagy mondanék
Szíved súlya alatt lennék martalék.
Végtelen csendben. nem kell, hogy Várj!
Magamat dirigálom, s mondom, állj!
Hagyom, hogy elmenj mellettem,
S eltűnj, temess ködös emlékezet.