Az idő múlásában
Írta: farkas viola Dátum: Október 01 2012 08:25:59
H
Mikor a lány, még ifjú volt,
Kedves megjelenésű volt,
Akármerre járkált és kelt,
Mindig biztos, vonzalmat lelt.
Teljes hír
Az idő múlásában
Mikor a lány, még ifjú volt,
Kedves megjelenésű volt,
Akármerre járkált és kelt,
Mindig biztos, vonzalmat lelt.
Jó lehetett azt érezni,
Hogy őt sok-sok szempár nézi,
Volt, amikor irul-pirult,
Vagy a kis szíve lángra gyúlt,
Hogy lehetett elviselni?
Mindenütt siker, de mennyi!
Sok tanulás, fiatalság,
Színpadra szerzett jártasság,
Az idő meg pereg, hamar,
De a sors, még sokat akar,
Külföldi út következett,
Két testvér együtt mehetett,
Nehezebb, fárasztó évek,
Örömteli szereplések,
Az erőnlét még nem lanyhult,
De az idő, mégis elmúlt,
Több évtizede már ennek,
S az évek, gyorsabban mennek!
A Metrón egy ifjú apa,
Kínálta: „üljön le, mama”!
A „mama”, nyögte, „köszönöm”!
Tiltakozott az ösztönöm!
Így látnak engem egyesek?
Én, öreg? Sosem leszek!
Vagy mégis?