Tétovázva lépeget
Csendes ősz, maga,
Mögötte a nyárnak
Avarba hull szava.
Felsejlik az emlék,
langyos szél zenél,
színében a dallam
oly szépet regél.
Míg járja hűvös útját
Mosolya megfakult,
Előtte a rideg tél
Szava már, az úr.
Deres csipke álom
Mi soha nem fakul,
Hófehéren, tisztán
Fut tova az út.