A búcsú mindig nehéz,könnycseppel teli,
mert mi vissza vonhatatlan, nehéz elengedni,
kínzó ,fájó könnycsepp,mi arcomon legördül,
tudom jól, hogy már búcsúzol földi életedtől.
Fel idézem gondolatban az eltelt éveket,
szeretetet, bánatot, a közös emlékeket,
látom a kínt arcodon, tudom szabadulnál,
érzed közel jár már, túl közel a halál.
Betegágyad mellett ülve, imádkozom csendesen,
kérem a Jó Istent vezessen át, e fájó életen.
Még türelmes kitartással hordozod a kereszted,
a földi lét ingoványát, lassan elereszted.
Tenyeremben tartom,törékeny, gyenge kezedet,
bízom abban,hogy mielőbb, Jézuséba teheted,
általa, ragyogó tiszta fényben, Istenre tekinthetsz,
és békés nyugalommal, a Mennyországába léphetsz.
A csend körül ölel,
imádkozom,és már te is mormolod velem,
a fájdalom szorítását arcodon, immár sehol sem lelem,
hát eljött érted,és elvette minden kínodat,
meghallgatta az Úr, hittel mondott, igaz imádságodat,
Nála boldogságod, békéd mindörökre meglelted,
magához emelte a fénybe, elkínzott, összetört lelkedet