Gyönyörűség, álomvarázs, csillagok és fények,
örülök, hogy bús éj után továbbra is élek.
Kísértések kápráztatnak csodálatos fényben,
rémeseket álmodoztam a sűrű sötétségben.
Jött egy szellem, reménykedem, álomlázban égek,
szívem mélyét végigrázó hidegségben félek.
Széjjel nézek itt két torony, amott megy egy lélek,
elszívárog magányában a tornyok közt az élet.
Tűzfelhőben szénné égett szerelmemnek tüze,
folytó szívek magányában alvó lélek tűnt le.
Kísértések álomlázban: magány, kétség, bánat!
ébredések alkonyában a szívek porrá váltak...