H.Gábor Erzsébet
Esőre várva
„Égi csikón léptet a nyár”,
rekken a hő, szomjas a száj.
Nem jön eső, dél szele leng,
lázas a föld már idelenn.
Perzsel a Nap lángtüze ég,
szárad a zöld, fülled a lég.
Kellene már gazdag eső,
búzaszemet magra verő!
Drága Urunk, kell a kenyér,
fogna kaszát már a tenyér!
Küldd ide dús, záporodat,
s enni is adj - áldva - sokat!
Zendül az ég, friss a határ,
hála Urunk, éled a táj!
Ázik a rét - színes e nyár,
„tarka idő szőttese száll”.
(mj:Irodalmi verseny vers. A két első sor adva volt.( W.S. )
Első díjat kapott. A zsűri, és az alkotók díját is elnyerte.
Versforma:Choriambus)