Egy dallamra
Írta: The Upper Hungarian Noble Dátum: Október 11 2012 05:27:58
H
Minden vércseppem forr és lobog,
amikor Bea, Terád gondolok!
Erősen lila -mint ruhádból sok-
az a köd melyet olyankor látok!
Teljes hír
Minden vércseppem forr és lobog,
amikor Bea, Terád gondolok!
Erősen lila -mint ruhádból sok-
az a köd melyet olyankor látok!
S amit a köd mögé elképzelek...
Az a gyönyörű meztelen tested!
Nyakadon az őrjítő gödröcskéd,
Azért a testemből bármit megadnék.
És a hátad mit sokszor piszkálok...
Bevallom őszintén többre vágyok
olyankor, én már az ágyunkban fekszem.
És a Te tested az enyémmel fedem.
Őrülten vágyom ész nélkül Rád!
Nem érdekel semmi mit közénk ád
a sors, a véletlen hívjad ahogy
szíved szerint azt Te akarod!
Hogy úszhassak a szerelemnek
tengerében, a szemedbe nézek
S látom amit igazán vágyom én,
a lelkedet, át lelked tükrén.
Elmosolyodom és fülembe zúg
a földi világnak a ronda rút,
Undorító zaja! Nem érdekel
mit motyognak mögém az emberek...
.
.
.
Visszavágyódom lila ködömbe
S bele vágyom magam szent testedbe.
Egy testben van benne kettőnk lelke,
s szerelmünk ezzel teljesül be.
Erősen lila -mint ruhádból sok-
Az a köd amelyet mindig látok!
És a ködben -hidd el, épp úgy mint a
valóságban- boldog lennél Bea!