A tehetség: érték,
örökölt ajándék.
Áldás-e vagy átok,
kényszerítő szándék.
„Remekműved” értéktelen,
ha jövőbe látok,
reménytelen a sikered
életedben el nem éred.
Felfedeznek talán
halálod után.
Kellene bár elismerés,
alkotásra serkentő,
helyette van felismerés
szinte elkedvetlenítő.
Nem olvas verseket
nem néz képeket
unokád sem.
Elég az internet,
ehhez ők értenek,
míg te még, már nem.
Könyveim a polcon porosodnak,
ha meghalok, szemétben landolnak.
Mégis írok, mert így kiürül a lelkem,
panaszomat megőrzi a versem.
Szellőztetem az agyamat,
selejtezem gondjaimat.
Ne olvasd el, nincs rá szükség,
verset írni – nincs rá mentség:
haszontalan foglalkozás,
csupán időpocsékolás.
Időm van már elég,
nyugdíjam kevés.
Igénytelenül kiürül
lassan reménytelenül
agyam, a versraktár,
végre megpihen már.