Naplegenda...
Írta: barnaby Dátum: Október 12 2012 04:45:30
H
Kerekedik világ, tengerek földekkel
égig érő fa nő, lakva istenekkel
Istenek országa lombok között csodás
aranyos szekerek, vad tüzes-paripák...
Teljes hír
Kerekedik világ, tengerek földekkel
égig érő fa nő, lakva istenekkel
Istenek országa lombok között csodás
aranyos szekerek, vad tüzes-paripák...
Befognak hintóba, hét örvénylő Napot
földön világosság, bőséggel adatott.
Meleget is loptak, didergő szívekbe
szélsebesen jártak ,úsztak fellegekbe...
Egyszer szabadultak, hét szilaj Nap-csikók
kantár, zabla nélkül, istrángot szaggatók
Szaladtak hét felé, pokol lehelettel
perzseltek égettek, majd meghalt az ember...
Akkor istenkirály, dorgálja fiait
hét Napot leöljék, rend legyen még ma itt...
Három tüzes íjász, felajzott íjakkal
Nap-lovakat lesnek, elszánt akarattal...
Ahogy széjjelfutnak, száradnak tengerek,
forrongó katlanban főnek az emberek...
Megszánja az isten jámbor földi népét
legnagyobb íjásznak, kéri segítségét...
Vörös íjat kerít, bűvös nyílvesszőkkel
vállára akasztja, úgy megy vadászatra.
Isteni az íjász, hét nap halni készül,
hatot leterített, s a föld elsötétült
mert a hetedik bújt, égig érő fába
aranyos odvába,hatalmas lombjába…
Akkor a fellegek összegyülekeztek
szomjazó földekre, élet-esők estek
sírtak is eleget, hat napot sirattak
megteltek a folyók, új életre kaptak
kizöldellt a föld is, daloltak madarak
így a hetedik Nap, már egyedül maradt.
Előbújik végül, királyához szalad,
szelíd Nap paripa, hintó előtt halad...
Fényesedik újra az egeknek alja
naponta bejárja, az embert szolgálja.