CXXXVII. szonett
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Január 16 2008 18:47:22
Haldoklik a lelkem, sok volt a háborúm,
C
Teljes hír
Egyre mélyebben
Haldoklik a lelkem, sok volt a háborúm,
S nincs felcser, gyógyító, ki vérzõ sebem
Csillapítaná, hogy testem ne vegye ború,
Mely végképp a földre taszít csendben!
Majd élettelenül, így szürkén, kivérezve,
S már, tán nem is ember, ha varázsló
Az, ki szívem, s lényem újra felemelne,
Vagy legalább fél térdre, s lenne bátorító!
Mert, igen mélyre süppedt, vétlen, mocsokba,
Hol fekete viharfelhõk takarják kék egét;
S tán vágyakozva sokan tapossák mostanra,
Hogy ne is lássak többé egy fikarcnyi reményt!
Bár, ha lelkem mocsokban, s felhõk fedik kék egét,
Bíztat, hogy felnézve, még közel látom a béka ülepét!
20070910
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!