E D D A – B L U E S H E L Y E T T
Írta: Gabor mester Dátum: Január 16 2008 20:41:33
Lettem a jussomon botrányosan árva,
visszasiránkoztam bármi szemsugárba,
C
Teljes hír
Icukának
Voltam-volna villám, káromló öntudat,
kísértõ józanság, megtorló õs-harag,
pusztulva pusztító energiamezõ,
képzelt romaiból újjáépítkezõ.
Ám teret hazudtak féltékeny istenek,
hol lüktetõ káoszt kényemre szeghetek
jog-erkölcs-igazság kristályfonalával,
hol privát prófétám öngerjesztve szájal.
Léthez bölcsesedve próbáltam alakot:
smaragdtól ihletett, nikkellel matatott,
macskamódra tátott rubin pupillából
plazmaként kicsaptam. Felrobbant a jászol.
Rebbentek a barmok. Körülzártak újra!
Tapostattam nyálas, vérzõ koszorúba.
Nagy Imre gerincén ragadozó tankok
sumákoltak nékünk galaktikus hantot.
Lettem a jussomon botrányosan árva,
visszasiránkoztam bármi szemsugárba,
mit nem óv elõlem törvényszagú paplan.
Rózsás, kettõs alsó horogvonaladban
meg nem ismertem az eljövendõ Hámort:
smaragd-rubin nélkül agyam meg se látott.
Bõszen rohamoztam zsoltárok börtönét.
Hõs idõ! Koncz Zsuzsa még Angyalföldön élt
Nyers voltam, nem fõztek kortársi katlanok.
Lyukói dombodon varázsló andalog:
tiltott dimenziók koordinátáit
kitörli belõlem. Három Tér irányít.
Elveszett kapumra ércek bõrözõdnek,
maradok csupa-rIr1;-csupa-rcu õrzõnek,
körülnõnek hamvas, körkörös, lágy romok;
nem álmodott senki, és én sem álmodok.
Kezed ködét sejtem hû Nagymackóm fején,
kiscicák szemével öled fénylik felém,
smaragd-rubinnal oly puhán tündököl
Arcomhoz készül a legutolsó ököl.