Hófelhők az égen,
fénytelen szürkeségben.
Téli temetőben
alszik a csend, üzen.
Korhadt fakereszteken,
márvány síremlékeken.
nevek, arcképek,
fagyott virágkoszorúk,
kihunyt mécs-lángok.
üszkös gyertyacsonkok
illata leng, a lelkek árnyéka
fel- feldereng.
A holtak birodalmában
még látogatóként járok.
Üres a szívem.
Könnyeim elfolytak régen.
Fájdalom kése hasított sebet,
az idő gyógyít, eltemet,
lemosta fejfádról
a nevedet.