Keményen megedzett az élet,
Oly sokszor kaptam szelídet s keményet,
Elvesztettem Őt, kit legjobban szerettem,
Majd volt Kedvesem kezét is elengedtem...
Az idő olya kevés, a sors nem kegyes,
Oh, most mit tegyek?
Feltűnt egy ember, ki régóta kedves,
Feltűnt egy ember, ki engem nem megvet.
Félek, úgy félek Kedves,
Fáj, mar, szorít a gyász és félelmem.
Azt már tudom, Jövőm Te vagy,
S hogy mindenben mellettem vagy...
Mindketten kaptunk pofonokat,
Néha csendeset, néha hangosat,
De úgy érzem most már tényleg, s végleg az életem Te vagy!
Második esély, mit adott az élet,
Becsüljük meg ezt már jobban, kérlek!