Piciny lábak botlása felnőtt léptekbe váltott
Repül az idő, a puha fészekből elvágyódtok
Könnyes szemmel elengedlek már egyedül jártok
Arcomra agggódás, a gondok vésnek ráncot
Hittel remélem, hogy szerető társra találtok
Szemem fátylán át, már csak a hátatokat látom
Sóhajtok utánuk féltő szerető szavakat
Megtettem e mindent ez a kérdés maradt
Nem akaszthatom fogasra anyai érzésem,
Hisz ez a sorsom, miattuk éltem, élek
Felelni kell, majd a rám bízott kincsekért
Már tudom, a táplálás, az aggódás kevés
Lelkem tiszta, de mégis nehéz súly nyomja
Bár Ők mondják én vagyok a legjobb anya
Gyötrődöm a mulasztott elrontott tettekért
Felelősséggel tartozom a gyermekeimért
Elfáradtam, Rájuk vigyázni már nem tudok
Fohászkodom hogy vigyázzanak rájuk az őrangyalok