Búcsú a Múzsától
Írta: Ross Dátum: Október 25 2012 14:07:56
MM
Fohászaim között volt bár áldás, átok,
nem lett foganatjuk, és ez érthető,
hisz egy hitetlenből jött a szó elő.
Suttogtam csak inkább; imát nem kiáltok,
hisz a fohászokhoz nem kell hangerő.
Teljes hír
Fohászaim között volt bár áldás, átok,
nem lett foganatjuk, és ez érthető,
hisz egy hitetlenből jött a szó elő.
Suttogtam csak inkább; imát nem kiáltok,
hisz a fohászokhoz nem kell hangerő.
Adtál hímes szókat, ritmust a zenémnek,
verslábat, hanglejtést, ütemmetszetet;
szöveggé formáltam, olykor tetszhetett.
Szerződést kötöttünk, volt pontja temérdek,
ám Te úgy döntöttél: mindet megszeged.
Nem gondoltam át, hogy egyszer véget érhet,
mert hiszen örökké nem tart semmi sem.
Kattog a szerkezet, fárad, lepörög,
s leáll, hisz csupán egy emberi történet
lényegét tükrözi ő is, azt hiszem.
Napjaim mostantól csöndesen peregnek,
szokványos polgárrá visszaszürkülök.
Köröttem viháncol két vidám kölyök,
s mert nyomta testemet öble a nyeregnek,
nem lesznek, szárnyas ló, további körök.
Ihletadó voltál, tűzcsóvás zsarátnok,
s talán imázsomból sokat nem vesz el
rövid búcsúm, mely csak engem érdekel.
Megtarthatlak, persze, bizalmas barátnak,
most mondtam le arról: egyszer több leszel...