Külsőségbe ment át a hatalmas bűvölet,
sorra vetettem be az érzelmi trükökket.
Szóltam a szívemnek, maradjál csak tisztán,
varázslat a jelenet mely lezajlik itt talán.
Halkuló színdarab az élet édes sója,
ámuló embernek cukrát az kioldja.
Keserűvé válik a sózott szívem húrja,
édes mézet reá méhecske sem szórt ma.
Lázas mindenségben idilli szép lányok,
várják, hogy eljussak egyszer majd hozzájuk.
Benned lakó kétség a félelem bús hangja,
megzavart egy érzés, a külsőség varázsa.