Az elsõ éjszaka jogán
Írta: aquarius Dátum: Január 17 2008 18:40:43

---

Késõre jár, setét a vár,
és nyirkos csönd van

C

---

Teljes hír

---

Késõre jár, setét a vár,
és nyirkos csönd van
minden zugban.
Elnyúlva hatalmas ágyán,
mint egy bálvány,
a várúr most, végre,
készül a kélyre.
Elõre élvezi,
a gyönyört, mi jár neki,
tág orrlikán a levegõ
szuszogva jár ki-be,
s reszketõ
keze térdén matat,
mint veres fejében a gondolat.
Nyálazva lesi az ajtót,
hogy szolgája kitárja,
hisz övé lesz a szûz
elsõ éjszakája.
Belép a lány, arca mint viasz,
mint akit vadkan riaszt,
mint rút halálra,
készül a gyötrelmes nászra.
A félelem ruháján átremeg,
halk köszöntést rebeg,
s térdre hullva
fölnéz az úrra.
Gõgösen szól a vad kan:
Hát a mátkád hol van,
látni akarom!
S int a szolgának:
Hozd õt is, te barom!
S mig õk ketten csönbe zárva
várnak a rideg háló-teremben,
térül-fordul szegény pára,
az idõ röppen - s nem sokára
ott áll a leány párja.
Ifjú a lovag, a szeme kék,
mintha ottfeledve
lenne benne a nyári ég.
Néz derûsen, tisztán,
oly fiatal, hogy
még õ is szûz tán'.
Haja, mint arany búza kalásza,
s szép testére ráfeszül
bíborszín ruhája.
Most felnyög a dúvad,
szeme a fiúra gúvad,
s karmos kezét kinyújtva
az ágyra maga mellé húzza.
Int a hold-arcú lánynak,
s szava mint penge, metsz:
Te elmehetsz!