Elfáradt karom nehéz már minden,
Régi vidám tekintetem eltűnt innen,
Szomorúság él lelkemben már sajnos,
Nem tudom meddig cipelem ezt már.
Legördül az élet előttem,
Mi régen szép volt elillant tőlem,
Fiatalon még bíztam mindenben,
De már ez csak hiú remény énnekem.
Hol vagytok régi barátok,kik elmentetek,
Nagy a hiányotok,merre jártok s milyen arra,
S remélem,hogy nem rossz arra,
A lelkem is fáj nagyon mindenkiért .
A falevelek is lehullanak már,
Ők is elfáradtak a fákon lenni,
S elmennek ők is a távolba aludni örökre,
Mint mi is elfáradtunk nagyon pihenni kéne már.