Hosszú szép levél
Írta: hzsike Dátum: Október 29 2012 20:55:25
V
Lázunk vulkán heve felemésztett minket,
egekig repültünk, nem volt már határ,
nem vigyáztuk jól az Isten adta kincset,
s az hűtlen elillant, nem jön vissza már.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Hosszú szép levél
Hosszú szép levelet írnék újra néked,
annyira szeretted álmunk elején,
szavam selyme féltőn beborított téged,
magányos éjeken, télvíz idején.
Tüzed voltam, s kályhád, daloló hű hited,
s te ugyanúgy adtál, mint ahogyan én,
senkié nem voltam soha csak a tied,
azt hittük mindketten talán van remény.
Lázunk vulkán heve felemésztett minket,
egekig repültünk, nem volt már határ,
nem vigyáztuk jól az Isten adta kincset,
s az hűtlen elillant, nem jön vissza már.
A csendünk jéghangjai olvadni vágynak,
de őrült büszkeségünk útjukba áll,
tépázott álmaim csak tevéled hálnak,
hiányod fájdalma érted kiabál.
Elfutott a tűznyár, múlik őszi éden,
ablakunk üvegén tél dere kopog,
elszököm majd hozzád éjcsillag-szekéren,
s elárvult szívedbe szerelmet lopok.