Sárgult a múlt
életem emlékkönyvében.
Elhajtott tegnapok félelembe zárva.
Vérző ősz néz farkasszemet velem,
gyászruhában állva.
Ajkamon csend feszül.
Faggyú illata szökik újra lélegzetembe.
Bánat ül lelkem ágára.
Képek forognak filmkockákat írva:
feketén bámul a halál zsoldos katonája.
Magányom koszorúba szőve.
Hiányt sír szemembe a fájdalom.
Apám lelke megsimogat
magamban hordozom.
Beletemetkezek a megfakult örömökbe.
Kislányos mosolyom életre kelt.
Gyermekként nézek a csillagok fölé,
ragyogsz velük a végtelenbe.
Sóhajokat rejt az éj.