Az ősz csodás színeit hóköpeny takarja
Már csak egy dallam emlékeztet a nyárra
Fehér pillangók szállnak, lebegnek
Madáretetőben a cinkék eleségre lelnek
A tél megzörgette október kapuját
Ágak roppanása jelzi az elmúlást
Daltalan reggeleknek némasága vár
Olyan szomorú, sivár kietlen a határ
Örök körforgásában szédül a Föld
A természet álomra hajtja fejét
Opálos ködön át dereng a Nap fénye
Gyöngy esővé válik a felhők könnye
A hirtelen hullott hó már olvadni kezd
Didergő rigóm még nem várta a telet
Kis kutyámat meleg szobámba engedem
Jó, hogy megoszthatom vele szeretetem