Az Igaz...
Írta: barnaby Dátum: November 01 2012 13:15:54
V
Szikkadt virágszirom az arcod, színtelen, viasztövis
vérrel a máz, mosolyra ne szánd rá magad
ha megtöröl, s darabokra hullik a lélek-szilánk,
Teljes hír
Hangosan jajdul, felsír az Isten
bús szívén csikordul, csörren a lánc.
Rozsdás bilincsekbe törtek a kulcsok
már nehéz lesz innen a szabadulás...
Legyél te a megmentőm, szánj meg
angyali szentem, koldulni ma kegyelmet
nekem oly nehéz...a szó bennem mély
kutat talált, s hűs vize fel nem hozható...
Szeress, vagy átkozz, jó szívvel feláldozz
szitokba fojtsd a lángot, ha a lélek tiszta tó.
Nem félek, feloldoz a jó szó, mely benne biztató...
Nevess csak, hallod a hóhér már élesít könnyű halált.
Érted fizetek, ma még a jóért, holnap a bűn nyer feloldozást...
Szikkadt virágszirom az arcod, színtelen, viasztövis
vérrel a máz, mosolyra ne szánd rá magad
ha megtöröl, s darabokra hullik a lélek-szilánk,
mint apró cserépdarab...Ne félj, marad
még hely, hol kínnal vár a lét, s neved
visszhangozzák majd, a hallgatag hegyek,
s a tengerek suttognak örök fohászt…