Némaságba veszve
Írta: hzsike Dátum: November 02 2012 07:52:37
H
Némaságba veszve, méla, bús a tél,
szíve jégbe hűtve, fagyva éldegél.
Dunna óvja őt, s ezernyi szép varázs,
csöndbe rejtve bújva, játszva tetszhalált.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Némaságba veszve
Némaságba veszve, méla, bús a tél,
szíve jégbe hűtve, fagyva éldegél.
Dunna óvja őt, s ezernyi szép varázs,
csöndbe rejtve bújva, játszva tetszhalált.
Tar, kopár a táj, a hó, fehér - vakít,
nincs levél a fán, a szél jeget hasít,
- űzi szívet árvaságba zord vihar -
kedve telve rombolásban - oly bizarr.
Vágyva új tavaszra - múltja ráakadt -
fényre várva halna hűvös árny alatt.
Semmivé lehet, de így a teljes ő,
nem csinál hibát a sürgető idő.
Hó alatt a csíra megfeszül s a szó;
Új jövőt teremtve élni volna jó!
Tiszta vers sorába rímem elvetem,
s véled összecsengve, benne rejtezem.