Megfoghatatlan játék Írta: Zsolesz25 Dátum: November 02 2012 11:44:43MM
Vándor kinek hite az egekbe érhet,
nem adott több esélyt kegyetlen nagy végnek.
Várta párját várta, hogy játszon is majd vele,
de célját el nem érte, így került a mennybe.
Teljes hír
Játszottam az éjjel, varázshintó fénnyel,
ott állt ő előttem, szívét tárta széjjel.
Elvarázsolt álmok a libikóka végén
árokpartra értem, ott állok a szélén.
Vándor kinek hite az egekbe érhet,
nem adott több esélyt kegyetlen nagy végnek.
Várta párját várta, hogy játszon is majd vele,
de célját el nem érte, így került a mennybe.
Ragyogott az ármány, siklott a nagy élet,
megannyi bajai lassan véget érnek.
Csendül már az ének, megkondul a harang,
a lélek amely gyászol, olyan, mint egy barlang.
Meglátszik a szíve, kinek nincsen múltja,
furcsa álmok között a jót abból kioldja.
Önmagamtól kérdem, hová visz a játék,
ezerarcú fáknak lombkoronájáig ég.
Egyer erre, másszor arra húzott el az érzés,
megleli-e társát, a csillagporos kérés?
Választ a kérdésre már sohasem kapok,
mert összetörtek bennem a megfoghatatlan játékok.
MM