Érzékek
Írta: Ross Dátum: November 04 2012 14:38:18
V
A parkban látta meg, sötét hajára hullt a fény,
csodálta karcsú termetét a zöld rét hátterén.
Már jó szokássá vált, amint a parkot szelte át,
hogy inspirált a kép megint egy új melódiát…
Teljes hír
Csak messziről figyelte őt, az ablakrésen át,
hogy elhaladt a ház előtt – de mindent megtalált
a lányban: itt van hát, ez ő, ki álma tárgya volt,
ki bent a széles hímező keret fölé hajolt…
És kész a márvány lányalak, faragta évekig;
modellje áll, simítja csak, más tőle nem telik.
A szobrászból a szó kifogy, csak egy érzése van:
„Világom adnám érte, hogy ne légy világtalan!”
* * *
A parkban látta meg, sötét hajára hullt a fény,
csodálta karcsú termetét a zöld rét hátterén.
Már jó szokássá vált, amint a parkot szelte át,
hogy inspirált a kép megint egy új melódiát…
Kész hát a mű, csodás zene, az összhangzat remek,
de cseng csupán a lány füle, a hangra nem rezeg.
S bár szárnyalnak a szólamok, a szerző bús marad:
„Hogy hallhassad a dallamot, adnám világomat!”
* * *
Szerzek bár néha verseket, ha Múzsa csókja ér;
ám ha ki csókol, vak, süket, e rút világ mit ér?