MINDEN VERS-ÉS PRÓZAÍRÓNAK...
Írta: gyongyszem555 Dátum: November 06 2012 07:09:30
H
Hogyha egyszer írni kezdtél, nehogy abbahagyd!
Nem is tudnád, hisz szavaknak örök rabja vagy!
Ez a rabság felemelő, magasztos és szép,
tornyosul az agyadban a sok gyönyörű kép!
Teljes hír
Hogyha egyszer írni kezdtél, nehogy abbahagyd!
Nem is tudnád, hisz szavaknak örök rabja vagy!
Ez a rabság felemelő, magasztos és szép,
tornyosul az agyadban a sok gyönyörű kép!
Megosztod az olvasóddal bármi is legyen
ihlet-tündér játszik Veled kicsi szíveden,
nem hagy ő el amíg élsz, mert örökké szeret,
hallgasd mit mond, írd le gyorsan, töltsd be szereped!
Ugye tudod, az a szerep, írni kell Neked,
varázslatos mese, mámor, úgy özönlenek,
így maradsz Te fiatal, ha lelked kitárod,
írd le gyorsan mire gondolsz, mi a szép álmod?
Írd le azt, hogy álmodból a valóság felé
visz az utad gyönyörű szép idő kerekén!
Szárnyaljon a képzeleted, ontsd a szavakat
szikrázó szép napsütésben add Te MAGADAT!
Melengeti a szíveket, gyöngy a mosolyod,
olvassák a szép versedet, nagyon akarod!
Szól a tudat, ne hagyd abba, gyönyörűen szép,
vers-és prózaíró vagy Te, felemelő kép!
Nincs is attól szebb, mint ahogy írod versedet,
átszellemült gondolatok ott vannak Veled!
Taníts, nevelj, szórakoztass, könnyedén teszed,
életed is erről szól mert tudod szereped,
életed is erről szól, mert nagyon szereted!