Fenyőfák királya
Írta: Zsolesz25 Dátum: November 08 2012 11:04:42
H
Állt ott magányosan, tisztás kellős közepén,
a fenyőfák királya, a pázsit kusza fövenyén.
Nem látták Őt sokan, méltóságos létét,
csak egy erdész várta, s véste rá fejszéjét.
Teljes hír
Állt ott magányosan, tisztás kellős közepén,
a fenyőfák királya, a pázsit kusza fövenyén.
Nem látták Őt sokan, méltóságos létét,
csak egy erdész várta, s véste rá fejszéjét.
Minden karácsonykor csúcsán csillag ragyog,
láthatatlan koronát, neki a Nap adott.
Éjjelente halkan vigyáztak rá a csillagok,
nem zavarta álmát, az üvöltő farkasok.
Szellőnek mély csöndje, járta át a törzsét,
virágok illata, lengett be sok tüskét.
Erdőlakó barátunk álmából felébredt,
végnapját megadta, a hatalmas fenyőnek.
Kiélezve ott volt kezében a balta,
éles hegyes élét a fába belecsapja.
Nyikorgott-csattogot összedőlt a nagy fa,
soha nem lesz többé, boldog karácsonyfa...