Vakok között úgy látszik, hogy félszemű a császár
elveszi a játékodat, hogy Te ne is játsszál,
eltiporja embertársát, hiszen van egy szeme
aki reá most nem hallgat, lendül már a keze!
Te csak hallgass, te egy vak vagy, enyém az elsőbbség
fél szemem, mint gyémánt ragyog, lelkem eladtam rég
eladtam a kétszeműnek, nem tűrne meg másképp
szenvedek a szeszélyétől, mégis milyen más kép!
Másképp ragyog nekem az ég, fél szemmel még látok
vak társaim úgy gondolom, aggatok még rátok
el nem múló fájdalmasat, gyötrő kínos percet
úgy sem láttok, nem lázadtok elfáradt kis lelkek
De amikor a félszemű elveszíti szemét
bekerül a vakok közé ő sem lát már reményt
vak társai vigasztalják, ugye milyen kemény
amikor az embernél már úgy sincs itt a remény?
Egy tálból ha cseresznyéznek, ő sem látja szebbnek
üvöltene, volt fél szeme, hitte, nem szenvedhet
dehogyisnem, földön hever egzisztenciája
aki lát és két szeme van, nem figyel már rája
Lecsúszni óh, nagyon könnyű, nem tiéd a pálya
kétszeműé a hatalom, nem gondol ő másra!
Nincsen pénzed, lelkedet is odaadtad másnak
vakká lettél így kell élned, mondd el jó anyádnak!