H.Gábor Erzsébet
A Hold az égen őrködött
A Hold az égen őrködött,
mint lámpafény a víz fölött,
az égi tóban csillagok,
s az őket őrző angyalok.
A Hold a Földre úgy lesett,
mint aki közben vétkezett,
a titka édes álma volt,
hogy földi lánynak udvarolt.
A lányka lopva éjszaka,
- mert hívta őt az éj szava -
a Holdat lesni szökdösött,
bujkálva lomha fák között.
A Hold sugára létra volt,
s a lányka arra ráhajolt,
s lágyan lebegve messzire,
nem figyelt ő már semmire.
A Hold lenyújtva fénykezét
- eladta volna életét -
reménye újra visszatért,
s aranyból szitált lámpafényt.